A memóriakártyák manapság életünk fontos részét képezik. Az okostelefonok tárhelyének bővítésétől a fényképezőgép képeinek tárolásáig ezek az apró műanyagdarabok nagy jelentőséggel bírnak a modern világban.
Mindazonáltal némileg zavaró lehet kiválasztani a számodra legmegfelelőbbet több különböző kártyatípus esetén. Ebben a cikkben áttekintjük, mi az a TF-kártya, miben különbözik a microSD-kártyáktól, és érdemes-e vásárolni.
A TF vagy TransFlash kártyák lényegében a microSD kártyák egy korai formája, mielőtt a microSD szabványos kis memóriakártya típus lett volna. Fizikailag nem sok különbség van a kettő között.
TransFlash vagy TF volt a Sandisk által 2004-ben piacra dobott microSD-kártyák eredeti neve. Ezeket a valaha készített legkisebb memóriakártyáknak tartották, mivel alig voltak akkorák, mint egy köröm, és a hagyományos SD-kártyák helyettesítésére szolgáltak, amelyek meglehetősen nagyok (és még mindig használják olyan eszközökben, mint a DSLR). Ezek a kártyák digitális formátumban tárolják az adatokat, és bármit elmentenek a fájlokból, fényképekből és videókból, és általában viszonylag gyors adatátviteli sebességet biztosítanak.
A fő különbség a kettő között az, hogy a microSD kártyák támogatják az SDIO módot, ami azt jelenti, hogy a memóriához nem kapcsolódó feladatokat is végrehajthatnak, beleértve a Bluetooth, GPS és NFC alapú tárolást. A TransFlash kártya nem feltétlenül segít ilyen helyzetekben.
Ettől eltekintve, mivel mindkét kártya ugyanazt a formátumot támogatja, felcserélhetően használhatók. Például, ha van egy okostelefonja, amely microSD-kártyákat fogad, és nincs egy sem, a TransFlash kártya is ugyanolyan jól működik.
Bár manapság nehéz lehet TransFlash kártyákat beszerezni, a microSD kártyák óriási népszerűségére való tekintettel, ha talál ilyet, gond nélkül felveheti.
Ha TF-kártyát vesz fel, minden gyártótól válasszon nagy sebességű, 10-es osztályú TF-kártyákat – minél alacsonyabb az osztálybesorolás, annál kisebb az átviteli vagy írási sebesség.
